Wilkommen im Deutschland

Nohát! Megérkeztem. HUÁ!
Ez lehetne az első 3 szavas post-om. De nem az lesz. :)
Tegnap hajnal 5 tájékán indultam Börs-ről egy fél4-es kelést követően. Nem volt olyan durva, de legközelebb elég lesz hazajövetelkor. ;)

Utazás.
Amíg fel nem értem a pályára semmi gond nem volt. Utána vettem észre, hogy valami nem oké. Kis kocsimat úgy rángatta a rohadt északi viharos szél, hogy ha 70-80 fölé mentem, csak az égiek tartották az úton. Szóval Hegyeshalom-ig 75-el repülés, ott megálltam egy pár percre, majd Bécs-ig újabb75-el repülés. Bécsnél az első lefordulásnál volt egy kis eltévedés. Természetesen legalább egyszer el kellett tévednem, különben túl jól sikerült volna ez a kiruccanás. :) Na az első elágazást azt szépen benéztem, úgyhogy Bécs egyik külső részén tudtam menekülni a pályáról (mint nálunk a Szentmihályi úti leágazás Újpalotán), majd visszatalálni az ellenkező irányba. Ez a kis visszaautókázás térkép nélkül kb. 10 Km-be és negyed órába került. De a többi már minden oké volt.
Aztán lefordultam az S1 kőrgyűrű szerűségre, az meg inkább föld alatt megy mint felette, kijutottam Bécs mögé és után jött a megváltás, onnantól emelkedőket leszámítva 110-120 mindenhol.

Osztrákiában a többi már nem olyan lényeges, volt egy pihenő Bécs és Linz között. Utána meg sem álltam németországig.
Németország kicsit más tészta volt. Már a határon jót nevettem a 130-as táblán. :)) Főleg mikor mellettem húztak el 200-al. Hát igen...
Minden autó: bömös vagy audi vagy "merdzsó", a maradék meg újabb VW és Volvo. De azért láttam Ford-ot is: legújabb Mondeot, azon kívül mást nem. :)
Az autópálya viszont nem a legjobb. 80%-ban mindenhol két sávos. Szinte csak ki kéne írni táblára: külső sáv teherautó 100-al, belső sáv mindenki más minimum 150-el. Persze csak én nem. Komolyan mondom ez vette ki az erőt, kerülgetni a sok terhet, és visszamenni amilyen gyorsan csak lehet, különben elsodor a bmw és audi áradat.

Na nem panaszkodom, néha ijesztő élmény volt, de amúgy jó volt. Nagyobb átlagban rendesek a német sofőrök, finoman jelzik, ha nem tetszik valami. Nem dudálnak vagy villognak le az útról, mint mondjuk más (k-európai) országokban. :))
Nürnberg előtt még megálltam egyszer, de az csak egy kis parkoló volt. Amilyen gyorsan csak lehetett kipihentem magam és folyt. köv. A bécsi pihenő jóval igényesebb volt.
Még 255 Km állt előttem, de azért már volt fáradtság. Mannheim előtt az utolsó 50 Km -en 3 sávra szélesedett a pálya, szóval a többi már nem érdekes.

Mannheim-ben még kicsit kocsikáztam, mert ott aztán végkép nem találtam az utcát elsőre. Bele lehet ám kavarodni rendesen. Viszont az a stílus itt nem megy mint otthon. Mindenki 40-el megy max. Kis város, emberek nem sietnek annyira, sok a járókelő (mindenhol elsőbbsége van), úgyhogy én is az leszek. :D

Végül megtaláltam az utcát, Radosza Tomi elhozta a kulcsokat a kolihoz és Fischer Józsi mutatta meg a kolit. Ezer köszönet nekik. Aztán beköltözés előtt Józsi még megmutatta a város legjobb Döner Kebab-ját. Szóval megvolt a wilkommen döner és bier. ;)
Hogy milyen a koli?? Azt majd legközelebb... :)